édes az eper

Azt hittem többet nem veszthetek,
ha elmegyek innen jó messzire
Búcsúzom, akitől kell, amit lehet
eladom és erre tessék, itt vagy te.
Szemed kutat, jószagú a hajad,
ujjaid mindig hidegek
Szelid és kedves vagy velem,
emlékszem, láttam már ilyet

Barátom téged emleget hónapok óta,
de én még fel sem fogtam
S már sétálgatok veled naponta
platánfák alatt jóllakottan
Néha ijedten hátra nézve,
sorsunk elől menekülünk
Próbálunk nem gondolni ugyanarra,
de nehezen sikerül.

Ne nézz igy rám, zavarba hozol,
ezeket a szemeket már jól ismerem
Ugyanúgy kérnek, ahogy vádolnak majd,
ha átlépni magamat mégsem merem
Riadt rabszolgák és unott urak
mögöttünk összekacsintanak
Engem elviselnek de téged
szeretnek : ne hagyd magad