anna ahmatova

A közös poharat azt is feledd el
Nem iszunk már belőle bort és vizet
Nem csókuljuk meg egymást kora reggel
Nem ér az ablakodnál a szürkület

Téged a napláng, a hold éltet engem
De egybefonva tart egy szerelemben

Szelíd hű társam ittmarad velem
És neked is van már könnyű kedvű társad
De tudom miért riadt a szürke szem
Ha beteg vagyok éretted, utánad

Ritkán találkozunk, s továbbmegyünk
Őrizgetjük nyugalmas életünk

De dalaim hangoddal telve még
S a tieid is az én lélekzetemmel
Van tűz,mit eloltani nem mer
Sem a felejtés se se a ...égten ég

Ó, hogy emlékszem most, félve vágyva
Rózsaszín,száraz ajkaid vonalára

© 1913/2005 A. Ahmatova/Rab Zsuzsa/Fábián A